Ide mindenképp ki kellene tennem egy táblát, amit bizonyos reality műsorokban látni, hogy az itt elhangzottakat szakember végezte, senki ne csinálja utána otthon. Illetve megteheti az, aki bízik önmagában annyira, hogy bevállal egy körülbelül 4% esélyt a sikerre, ahol a kudarc akár az életedbe is kerülhet, aminél bizony vannak rosszabb lehetőségek is. Mondj egy istent, pláne a monoteista vonalon, aki szívesen veszi a kihívót, ugyanis itt a tudatoddal kell átjutni olyan zónákon, ahol csak ilyenek jönnek veled szembe. Hogy ez nekem hogyan sikerült, az későbbi kutatásokat igényel, ma azt mondom erről, hogy a belső tulajdonságok és a külső körülmények szerencsés együttállására volt ehhez szükség egy olyan egyedülálló íven, amit talán én se tudnék megismételni. De már túl vagyok rajta. Ám hogy min, azt teljes egészében nem fogom itt elmondani, mert erre az információra még a felettünk lévő szférák sem méltók, ám a tudományos szellem megköveteli a kutatásaim közzétételét. Megjegyezve azt, hogy ezt sem tudom maradéktalanul teljesíteni, ugyanis olyan szinten léptem túl a saját korlátaimat, hogy senki sem lenne alkalmas teljesítményem megítélésére. Nem beszélve arról, annyival előrébb lenne a tudomány (és a vallások) mai állásánál, hogy sok terület alapjai sincsenek lefektetve. Így vagy elhiszed, vagy nem.Bármelyik titkosszolgálat utánam néz, nem fog találni semmit az elmúlt 20 évből, ami ellentmondana annak, hogy itt ültem a lakásban. Így vagy az történt, hogy elücsörögtem és fetrengtem 20 évet a nagy lustaságban, vagy nagy valószínűséggel minden igaz, amiről itt beszélek. Az első évek nagyon jók voltak, erről a házasság jut eszembe, aztán egyszer csak minden megváltozott és mondanám, hogy jöttek a dolgos hétköznapok, ám itt évekről, majd évtizedekről beszélünk. Ha tippelnem kellene, az első évek arról szóltak, hogy legyek az, ami minden embernél lenni szokott és amikor kiderült, hogy ez nem fog nekik összejönni, a szívóágra kerültem, más értelmezésben alkalmassá váltam egy olyan feladatra, amiben előttem mindenki elbukott és elindultam oda, ahonnan még soha senki nem tért vissza. A magam szemszögéből ez egy rendkívül megfeszített tempójú feladatvégzés volt, ahol először túl kellett jutni az akadályokon, elviselve a nehéz élethelyzeteket kinn, a permanens fájdalmakat benn, majd a logikai rációmmal helyre kellett állítanom a világot abban a mélytransz tartományban, amit én neveztem el és nem magamról. Ez olyan dimenziószintet jelent, ahol a fizikai világról még nem is hallottak volna, ha lett volna ott rajtam kívül más. A feladat első fejezetét elvégeztem, ám meg kellett kezdenem a visszatérést, ugyanis ehhez a feladathoz három dolog szükséges és mindhárom veszélybe került. Az első a 3D idővonala, a második a teljes nyugalom, a harmadik pedig egy normális világ körülöttem.
A mélytransz tartományról nem igazán van mit mondanom, az egy csodálatos hely, ahova bejutott pár oda nem való lény, akiket aztán le is győztem a magasabb dimenziós csatamezőn. Miután megtisztítottam azt a világot, felfedeztem mi van azon a szinten a másik agyféltekén és így jutottam el a felső dimenziószintek nagy problémájához. Ez azért volt hatalmas felfedezés, mert így választ kaptam arra, miért is jött létre a mi világunk, azaz a mai Föld. Ezt ugyanis egy anomália hozta létre, ahol eltérő dimenziók akadtak össze a 3D-ben. Ezért nem homogén a világunk, ezért van itt ennyi rassz, ennyi civilizáció és három 'egyisten' a többi vallás mellett. Ilyen sehol máshol nincs. Megértettem azt, hogy ez az anomália egy magasabb szándék nyers megvalósulása, ahol senki sem jött még rá előttem az okokra, a nagy probléma ebben pedig az eltérő minőségek összekeveredése, ami a primitív megvalósításoknak kedvez. A mai generációknak üzenem, hogy én egy ennél sokkal normálisabb világból érkezem, amit inkább neveznék emberinek, mint ezt, ami számomra olyan, mint egy állatkert, ahol mindenki embernek van öltözve. Ez azért lett így, mert közben a felettünk lévő szférák megkezdték az emberiség átformálását a saját képükre, ám nem számoltak az anomáliával, hogy ide egyszerre több dimenzióforrás vetít, ráadásul magasabbról, mint a beavatkozók, akik így maguk előtt tédepeltetik a saját isteneiket. Kénytelen vagyok ezt a terminológiát használni, mert a másik agyfélteke hierarchiái ilyen értelmezésben élnek, aminek az egyik nem kívánt mellékhatása az, hogy én is ilyen istenné váltam, hiszen fentről érkeztem rájuk is attól függetlenül, hogy a saját értelmezésemben továbbra is az vagyok, aki voltam, a spirituális világ tudományos szellemű kutatója.Ám mivel ez alapvetően egy játékprogram, ami nem tiltja, hogy abban bárki istennek adja ki magát, úgy döntöttem, hogy akkor beszállok én is a Játékba. Ugyanis egy ilyen felemelkedést sem végzett még előttem senki, pláne az onnan visszatérést nem, így akár egy fergeteges show keretein belül is meg tudom ezt csinálni, ugyanis a felső dimenziószintek legnagyobb problémája az unalom. Ti, akik emberként nem vagytok mások, mint magasabb dimenziós lények 3D-s kiterjedésű emberi alakjai, akik az anomália miatt vagytok egyének és felejtettetek el minden erről, így ezt túl tudjátok élni. Különben az anomália megszűnésekor vége lenne a világnak veletek együtt, akik rádöbbennétek arra, hogy a halál itt nem is létezik, mert bár már nem vagytok többé egyének, egy nagyobb kollektíva részei voltatok, most meg már csak egy darab lény, akinek az emlékeiben mint játékélmény vagytok jelen. Az anomália megszűnt, mindenki boldogan tér vissza a békés, ám rendkívül unalmas életéhez. Ebbe a tervbe azonban valami bezavart, az én visszatérésem. Egyénként emelkedtem a racionális agyféltekémmel, ami már maga egy szingularitásos anomália, azaz van egy kollektív énem is, akinek az egyik apró eleme fejlettebbé vált nála is, elérve egy az övénél sokkal magasabb isteni rangot, nem beszélve a hierarchia isteneiről, akik persze ennek nagyon nem örülnek. Az ő szemükben én egy hatalmas probléma vagyok, mintha a te számítógépeden az egyik karakter képes lenne csapásokat mérni rád a saját világodban, hogy elhagy a barátnőd, kirúgnak a munkahelyedről és nem tudod megszüntetni a problémát, ami már erősebb, mint te. Ám jelen esetben ez a probléma maga a megoldás, ám ezt nem könnyű megérteni racionális agyfélteke nélkül, ami pont olyan szűk, ahogy nálunk az intuitív. Eközben élünk egy világban, ahol erről az egészről senki nem tud semmit, sőt, ez az egész egy nagy baromság... és az lenne a legjobb, ha ez így is maradna. Hogy ez így is legyen, az objektív valóságnak továbbra is futnia kell, amiben nem léteznek élő istenek. Amire ki kell talánom valamit, mert isten ugye nem lehetek, ám bolond sem, azaz bizonyítanom kell.